Amikor a kocsmában gulyást kérsz, akkor ugyanazt kapod, mint amikor odahaza marad egy kis pöri és még két napra kaja kell az éhes falkának. Nem szar az, csak éppen olyan szekundhand, ahogy az egyszerű német mondaná. Úgy készül hogy ...

 fogsz két fasza répát - tudod, amilyenhez szokva vagy - és megpucolod. Adsz hozzá fehérrépát - én momentán ezt nem szeretem a levesben megenni, nem szecskázom fel, ellentétben a répákkal. Szóval a fehérrépát csak belefőzöm. (Apropo! Te tudtad, hogy a székelyeknél a répa az murok? Egy marok murok .. hehe:) ) Megpucolom a krumplit, azt is felszecskázom kis kockákra, aztán összegüzmizem az egészet egy pici olajjal, sóval, borssal, hozzákeverem a maradék pörit és felöntöm. Na kész a gulyásleves.

Ha raj akarok lenni a facebookon, akkor még egy kis kézzel készült csipetkét is tolok bele. 

Azt úgy kell, hogy egy maroknyi lisztet csak tojással olyan keményre gyúrsz meg, hogy azzal szívesen fejbe dobd egy bármilyen oldali tüntetésen az aktuális ősgonoszt. (Ha épp nem jut az áldott jó lelked miatt eszedbe egy ilyen sem, akkor a Gyurcsány már eléggé megszokta, hogy ő a hibás.) Hagyd megszikkadni, fogj egy nagy lyukú reszelőt és reszeld le. Amíg a leves fő, a reszelt tészta, magyar nevén csipetke szikkad. Ha forr, dobj egy marékkal a levesbe. Kész is a házi csipetkés gulyásod.

Oszthatod a képet az összes osztható helyen és ember nem lesz, aki nem tart majd a háziasszonyok, vagy konyhapasasok istenének. 

Mondom, hogy kurvára nem bonyolult! Sőt! Egyszerű mint Orbánnál átvinni egy klántag által összeálmodott törvényjavaslatot. Csak az a baj, hogy ők előtte már rég felzabálták a pörköltet, és gulyásnak hazudják a krumpilevest. Azt pedig ugye Kádár óta tudjuk, hogy a krumpileves legyen krumpileves. Na. 

A hamisgulyáskommunista narancsszószát neki!